A rák az álmok tükrében
A rákos beteg a szorongás állapotában van és képtelen kiszabadulni, mert nem tud hozzáférni saját testi, lelki erőihez. Hogyan lehet szabadulni ebből a helyzetből? A félelmek legyőzése 5 pontban.
A rákbeteg úgy érzi, hogy elszabadult benne a pokol. Vakon burjánoznak testében a sejtek, miközben ő maga tehetetlen nézője, „szenvedő alanya” a folyamatnak. Passzívnak érzi magát, „mártírnak”, befelé és kifelé egyaránt. A világot agresszívnek éli meg, operálni akarják, levágni a mellét, kivenni a méhét, különböző drasztikus hatású citosztatikumokat adnak neki, és gyakran besugárzást is kap. A rákbeteg sokszor úgy véli, megfogta az átok, nincs számára kiút, gyógyíthatatlan.
Rák – álmok
- páciens álma: Az őserdőben óriási elefánttal találkozik. Elbújik előle. De ekkor egy sokkal agresszívebb párduc kezdi el kísérni. Bezárkózik előle egy kis kunyhóba, de érzi, nem maradhat ott sokáig, el kell mennie, mert nagy kígyók jönnek.
- páciens álma: Nőbeteg, mellrákja van. Álmában állatkertben találja magát. Szép és nagy elefántokat lát a rács mögött. Mélyedés választja el a nézőket az elefántoktól. Az jut eszébe, vajon mennyivel erősebbek ezek nála.
- páciens álma: Nőbeteg, daganat-áttétele van. Álmában járdán halad. Előtte megy egy óriási elefánt. A másik oldalon meglát egy tigrist, aki egy gyermekre szegezi tekintetét. Átmegy a másik oldalra, magára vonja a tigris figyelmét, hogy ne a gyermeket, hanem őt támadja meg.
A rák – álmok értelmezése
A fenti álmok eltérő és egyező vonásokkal rendelkeznek. Mindegyikben közös a félelem valamely nagy belső erőtől, melyet állatok jelképeznek. A beteg saját erejétől fél, attól hogy, ez az erő elszabadul és gazdáját fenyegeti. Nem tudja megzabolázni, nem tudja helyre tenni, nem tudja a nevét, nem tud parancsolni neki és közben szorong. Óriási ellentmondás ez. Mivel a mai ember nem gyakorolja, ezért még egészséges állapotban sem képes parancsolni saját erőinek. Inkább „elcsábul” valamilyen más irányba.
„Nem bírok az álmaimban megjelenő fenyegető állatokkal”
– mondhatná a beteg, „amelyek minduntalan megjelennek előttem, kísérnek, körülvesznek, elnyeléssel fenyegetnek”. Az elefánt, a párduc és a tigris az elszabadult belső erőket szimbolizálja. Noha a beteg ereje egyre fogy, mégis teli van pusztító erőkkel és álmodik róluk. Aki ezt az óriási belső ellentmondást megbontja, és az energiát megfelelő cél felé irányítja – az segít a betegen.
A segítséggel kapcsolatban két kérdés merül fel.
- Első kérdés: Miért nem tudja a beteg maga ezt az ellentmondást feloldani? Ennek egyik oka a tehetetlenség, vagyis hogy már régóta önállótlanul él, mások lépnek helyette, ő pedig szorong: attól fél, hogy például elveszti egy számára nagy tekintélyű ember szeretetét.
- Második kérdés: Miért nem bontja meg az ellentmondást az orvos? Gyakorta azért, mert szomatikus beállítottságú, csak a beteg testét látja, és a végállapotot. És emiatt csak a beteg testrész eltávolítására gondol. Mielőbb szeretné megszabadítani betegét a ráktól, mégpedig attól a ráktól, amelytől ő maga is fél.
Mindkét esetben fennmarad és erősödik a beteg passzivitása. Legősibb regeneratív ösztöneit akaratlanul elnyomja vagy elnyomják. Csak annyit érez, hogy betegsége a létét fenyegető kihívás, de helyesen válaszolni rá, és harcolni az életért, képtelen.
A könnyebb megértést segíti Jung egyik betegének regresszióról* szóló álma:
Az álmodó nő át akar jutni egy széles patakon, de nincs rajta híd. Talál egy helyet, ahol átkelhet. Elindul. Ahogy megy a patakon keresztül, egy víz alatt rejtőzködő nagy rák elkapja ollójával és nem engedi el a lábát. Szorongva ébred.
(* regresszió: visszaesés, visszavonulás egy korábbi fejlettségi szintre.)
Rák, szorongás, életperspektívák
A rákos beteg a szorongás állapotában van és képtelen kiszabadulni, mert nem tud hozzáférni saját testi, lelki erőihez. Vagy belenyugszik, hogy nem lehet semmit tenni – minden hiába, vagy megérti az üzenetet:
küzdj az életedért, változtass rajta, te is tehetsz valamit érte, próbáld meg, sikerülhet!
Ezzel szemben félni, visszahúzódni, inkább nem csinálni – zsákutcába vezet, ez maga a deficit, a csőd. Amikor a beteg az orvos közreműködésével önállósulni törekszik, kihúzza betegsége alól a talajt. Nem hátrafelé, hanem előre nézve kell élni. Új, mindig vágyott, de soha meg nem valósított céljainkat kitűzve magunk elé, itt az idő megújulni, rekreáládni, regenerálódni. Aki bármilyen kis mértékben is képes megújulni, az kihúzza a talajt betegsége alól. Nem hátrál, nem visszakozik, mert tudja, nincs vesztenivalója, nincs visszaút.
Táncolj el a sarokból, mondják az ökölvívásban, ne hagyd beszorítani magad, mozdulj ki akármerre, minden erődet összeszedve, és ha már kimozdultál, ne állj meg, mozogj tovább az általad mindig kívánt cél felé, és tartsd az irányt. Igyekezz lassan, de biztosan kis eredményeket elérni napról-napra, óráról órára, pillanatról-pillanatra. Ezzel meghosszabbítod az életedet, a hosszabb élet pedig több időt, több lehetőséget jelent
Összefoglalás: a félelmek legyőzése 5 pontban
- Lényegi erőinket nem fojthatjuk el, mert az szorongást eredményez. Ez a nem elfojtás elve. A rákbetegnél mindig súlyos elfojtásokra bukkannak a kutatók. Minden betegség szorongást kelt, különösen amíg ismeretlen, nem diagnosztizált. Minél súlyosabb és minél kellemetlenebb a betegség, annál inkább szorongatónak, fenyegetőnek éljük meg. A rák korunk egyik legfélelmetesebb betegsége, ezért nem meglepő, hogy jelentős szorongást kelt. Nem tudjuk pontosan, hogy a szorongás okozza-e a rákot, vagy a rák okozza a szorongást, de szorosan összefüggnek egymással. Az elmúlt évtizedekben egyre több kutató és terapeuta talált jellegzetes szorongási formákra rákbetegeknél. Kiderült, ha sikerül csökkenteni a szorongást, javulhat testi állapotuk is.
- Ne hagyjuk szorongásainkat állandósulni, mert azok krónikussá válva betegség-alapot képeznek.
- Adjunk formát félelmeinknek! Formát kell adnunk szorongásainknak, mert a szorongás test nélküli félelem. Ha szorongásaink formával bíró félelmekké alakulnak át, elvesztik ismeretlenségüket és megfoghatatlanságukat, kezelhetővé válnak.
- Minden formával bíró félelem befolyásolható, van egy olyan gyenge pontja, melynél fogva vezethető, irányítható.
- Azonosítsuk, nevezzük meg félelmeink uralkodóját! Minden félelem függ az uralkodójától, aki „ül a hátán”, ez az ellenszere.
A legjobb gyógyszer nem valami, hanem valaki.
