Emberek és szerepek Indiában

Emberek és szerepek az indiai társadalomban

India egy lélekbúvár szemével 3. rész

Az előző két részben megpróbáltam az indiai tömegek újra meg újra formát öltő arculatáról beszélni. Ennek során kiderült hogy vannak visszatérő, ismétlődő motívumok ebben az áttekinthetetlennek tűnő hullámzásban. Ezek a motívumok idővel ismerőssé sőt meghitté, megszokhatóvá is válhatnak. Persze csak azok számára akik alkalmazkodni tudnak vagyis a pszichológia nyelvén szólva nem ragaszkodnak mereven saját szerep felfogásukhoz.

Mesterem, Carl Gustav Jung komplex lélektana szerint minden egyén és minden közösség lélektani értelmezését kívülről befelé haladva kell kezdeni. Az emberi lélek, a psziché éppen olyan amorfnak és megfoghatatlannak tűnik, mint első pillantásra az indiai néptömegek. Ha azonban türelmesen, hosszabb ideig figyeljük az egyén vagy a tömeg megnyilvánulásait, akkor rendszeresen visszatérő azonosítható vonásokra bukkanunk. Felismerjük azt, hogy tömeg valójában nincs, van viszont minden egyes ember pszichéjének külső arca és ez a külső arc éppen az úgynevezett szerep. Azon szerepek összessége, melyeket valaki rendszeresen gyakorolva betölt.

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy éljünk akár Indiában vagy akár Európában és bármilyen társadalmi térben, tömegben mindenkor szerep-helyzetben vagyunk, és egyáltalán nem mindegy hogy jól vagy rosszul töltjük be szerepünket. Képességeinkhez illően választott szerepünk által kerülhetünk összhangba önmagunkkal és másokkal. A társadalom egyes tagjainak jól betöltött szerepétől függ az egész társadalom közérzete.
“Mindenki nagy a maga helyén“ – mondja a jól, ismert indiai szentencia. Ámde csak akkor, ha minél teljesebb odaadással tölti be szerepét. A szerepet Indiában a sors rendeli.

Kezdjük a legnehezebb kérdéssel: a sokat emlegetett szegénység problémájával melyet legyőzni teljesen még egyetlen társadalomnak sem sikerült. Hogyan kezelik, illetve oldják meg a szegénység problémáját Indiában?
Mindannyian ismerjük a halmozottan hátrányos helyzet problémáit, mely a társadalom legalsó rétegeiben élőkre nehezedik. Indiában sok sok millió ember él, méghozzá több évszázad óta, halmozottan hátrányos helyzetben, vagyis fedél nélkül az utcán. Ami azt jelenti, hogy ott születik, az utcán nő fel, iskolába természetesen nem jár, hiszen elődei sem jártak, ott házasodik meg, ott születnek gyermekei és az utcán hal meg, ott ahol elkezdte. Nem nehéz belátni, hogy a hajléktalanul élő óriási tömegekre a nincstelenség, a normális életfeltételek teljes hiánya olyan döbbenetes nyomásként nehezedik, amely teljesen deformálhatja őket és perspektívátlanná teheti egész életüket, itt elsősorban a nagyvárosi feltételek között élőkre gondolok.

Falun más a helyzet. A falusi szegénység is mérhetetlen, de ott az emberek nagy családokban, klánokban,és úgynevezett kasztokban élnek, melyek bár nagy mértékben korlátozzák, de védik is őket, elviselhetővé teszik számukra a nehézségeket.

Azt hogy minden emberi lélek közvetlenül istenből való, belőle származik, ez megnyugtató és mindenki számára elfogadható. De az „alsóbb tesztrészekből születés” elve az érintettek számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan. A konzervatív indiai gondolkodás szerint társadalmi szerepünket tehát nem szabadon választjuk, hanem sorsszerűen kapjuk, beleszületünk. Sorsunk pedig előző életünk cselekedeteitől függ, annak gyümölcse. Egy életen belül a kaszt-határok nem léphetők át. Ami egyértelmű azzal, hogy az egyén csak a következő életében születhet újjá magasabb társadalmi pozícióban illetve magasabb tudatszinten. Természetesen ez csak akkor válhat lehetségessé számára ha élet-munkáját odaadóan elvégezte azaz szerepét jól töltötte be. Mert “ki mint vet úgy arat” – a karma törvénye szerint.

Fenti szabályok megtartása mellett nincs, nem létezik társadalmi mobilitás, nincs mód arra hogy egy életen belül valaki magasabb társadalmi pozícióba emelkedhessen fel.

Az az érdekes következtetés adódik a fentiekből, hogy Indiában ezek szerint úgynevezett öröklődő szerepszemélyiségek vannak, mégpedig ahány féle kaszt, annyiféle előre meghatározott tipikus szerepszemélyiség. Így alakulhatnak ki például szabó-, borbély-, pap-, kereskedő-, harcos „dinasztiák”, amelyek tagjai időtlen idők óta űzik mesterségüket, amelyben rendkívüli tökélyre juthatnak ha rá nem unnak. A fiúgyermek főként ha vidéken él, ma is így örökli, viszi tovább apja foglalkozását és szerszámait, no meg mestersége titkait is, mintegy családi beavatásként. Mindez a lányokra nem vonatkozik, róluk később szeretnék szót ejteni.

Miként ezt már számos keleti és nyugati gondolkodó megállapította az egyén fejlődésének, individuációjának egyik legfőbb akadályozója a merev, át nem eresztő kasztrendszer, hiszen gondoljunk bele abba az óriási ellentmondásba, hogy az indiai ember személyiségét csak akkor fejleszthetné a szó európai értelmében véve szabadon, saját döntései szerint, ha szakítana családjával illetve kasztjával. Ám ha ezt teszi, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerül, mert régi foglalkozását nem űzheti, új foglalkozást pedig nem tud találni, választani, mert a kaszt érdekvédelmi szervezetként is működik, amelybe születés vagy házasodás útján lehet csak bekerülni, tehát kívülről nem.

Mindazonáltal nemcsak óriási hátrány az ott élők számára a kasztrendszer, hanem sajátos módon előny is amely nélkül mértékadó szakemberek véleménye szerint India társadalmi rendje nem volna fenntartható. Kik számára előnyös a fenntartása? Azok számára elsősorban, akik valamelyik magasabb kasztba tartoznak illetve azok számára is előnyt jelent akiknek van szerencséjük egyáltalán valamelyik kaszthoz tartozhatni. Egyértelműen hátrányos viszont mindazok számára akik szerencsétlenségükre kaszton kívül születtek, az utcán élnek és ebből kifolyólag képtelenek a generációról generációra öröklődő halmozottan hátrányos helyzetükből kitörni és embernek való életet élni. Az igazsághoz az is hozzátartozik még hogy az elmúlt évszázadokban a kasztrendszer fokozatosan merevedett meg, vagyis korábban sokkal rugalmasabb volt, nem az elv a rossz hanem az alkalmazás, mondják sokan.

A négy alapvető társadalmi rétegen belül sokszáz úgynevezett al-kaszt is létezik, amelyek nemzetségek, foglalkozások és vallási hovatartozás szerint variálják tovább a négy alaptémát, miközben ezerféleképpen osztják meg illetve kötik össze a társadalom tagjait.

India nagy gondolkodói, bölcsei a múltban éppúgy mint a jelenben mindenképp igyekeztek enyhíteni, megreformálni elviselhetővé tenni a kasztrendszer kegyetlen szigorát illetve megszüntetni azt, vagyis leküzdeni a születésből fakadó társadalmi hátrányokat, de mindeddig csak a rendszerből való kilépést vagyis a szellemi tökéletesedés valamelyik társadalmi struktúrán kívüli „legitim” útjára lépést tudták alternatívaként felmutatni, ismerjük el hogy ez sem kevés.

Végezetül ismételni szeretném, hogy ne feledjük bárki emberfia bármilyen társadalomban éljen is, szerephelyzetben találja magát és akár tetszik akár sem, be kell töltenie valamilyen szabadon választott vagy kényszerűen vállalt szerepet és az alaptermészetünknek meg nem felelő szerepválasztás bizony neuralgikus kérdéssé növekedhet idővel. Közbe lehetne vetni hogy választhatja a társadalmon kívüliséget is az, aki nem akar a társadalom által előírt szerepet választani. Így igaz, de ebben az esetben védtelenné „kitetté” válik, akárcsak Indiában a kaszton kívüliek. A szerepválasztásnak mindenkor és mindenhol van úgynevezett árnyéka, ha meghatározott családok illetve szakmai csoportok töltenek be vagy inkább monopolizálnak egy-egy kiváltságos szerepet, miként az Indiában történik, akkor a sokat emlegetett elnyomó kasztok árnyéka évszázadok alatt óriásira növekszik és rávetül azokra a tízmilliókra akik a fennálló helyzetnek tehetetlen áldozatai. Ismerős gondok ezek számunkra is. India problémája a mi problémánk is, meg az egész világé, ne feledjük.