A mandalák – identitásunk szimbólumai
A mandala élmény a keleti és nyugati kultúrában is létezik. Miben segítenek minket a mandalák és mit jelentenek a mandala álmok?
Freud, Adler és Jung (1875-1961) a modern mélylélektan nagy triásza. Életművük szorosan összefügg egymással.
- Sigmund Freud az egyéni tudattalan felfedezője volt és azt tartotta, hogy az embert mindenek előtt szexuális késztetések motiválják.
- Alfred Adler a hatalomra törekvést tekintette alapvetőnek, mely szerinte a kisebbrendűségi érzésből fakad.
- Carl Gustav Jung összefoglalva mindezt, a teljessé válást tartotta a legfőbb mozgató erőnek és individuációnak nevezte. Rámutatott arra, hogy az individuáció gyökerei a kollektív tudattalanba nyúlnak, amely tartalmazza az emberiség és az élővilág, sőt a szervetlen anyag sokmillió éves tapasztalatait.
Jung felfedezte, hogy a modern emberek, akik semmit sem tudnak a keleti misztériumokról, lelki teljességük elérése, benső ellentéteik egységbe fogása során mandala szerű figurákat rajzolnak vagy ilyenekről álmodnak. Ezt a folyamatot Jung az ember újjáalapításának, illetve újjá organizálásának nevezi, röviden: individuációnak.
A mandalával kapcsolatban írta Kerényi Károly, a görög kultúra világhírű kutatója: “A mandala élménynél olyan autonóm lelki tényről van szó, amely mindig és mindenütt hasonló formában jelentkezik.”
A modern ember identitás (önazonosítás) zavarban szenved. Ajánlatos tanulmányoznia, hogyan fejezte ki, tartotta fenn és erősítette identitását a régi korok embere, amikor minden mesterségnek megvolt a maga szimbóluma: szabónak az olló, kovácsnak a kalapács, patikusnak a kígyó. Mindannyian ismerünk családi címereket, melyeken a természetből származó stilizált növények, állatok szerepelnek a családi identitás szimbólumaként. Nemcsak a családoknak, hanem minden nemzetnek és kultúrának van jellegzetes identitás-szimbóluma és diagrammja, a szó tág értelmében ezek közé tartozik a mandala is.
Az alapvető – fundamentális – szimbólumok mindenütt előfordulnak a Földön, de különböző részein eltérő szimbólumok „uralkodnak”:
- Afrika a spirálok kontinense, különösképpen a kígyózó spiráloké
- Amerika az X-ek és a zegzugos, kataklizmikus vonalak kontinense
- Európa az Y-ok és keresztek földrésze
- Óceániában a háromszögek és fűrészfogak uralkodnak
- Ázsiában a mandalák.
Keleti mandalák
A mandalaszerű forma eredete időben a kőkorig nyúlik vissza, amikor még mindenütt megtalálható volt. Kövekből kirakott mágikus körök és négyzetek a mandala ősi formái. A nomád népek a kört kultiválták inkább, míg a földművelők a négyszöget. Ez a kettősség a keleti mandalákban is megjelenik. A mandala szó konkrét és átvitt értelemben egyaránt kört jelent, sőt gyakran szűkülő, illetve táguló, egymásból kinövő koncentrikus kör-sorozatot. Az úgynevezett yantrák négyzet alakúak, ugyancsak egymásból kinövő, koncentrikus négyzet-, illetve háromszögsorozatok.
A Távol-Keleten vallásos tisztelet tárgya a mandala, mely lehet állandó és időleges. Sokféle anyagból készülhet, színes homokból, színes rízslisztből, kőből vagy fából illetve fémekből. A legegyszerűbb mandala geometrikus, vagyis nem ábrázol semmit a világ fő irányain kívül, de lehet a négy világtáj sajátos karakterének megfelelő alakú, arcú, színű és testtartású hinduista vagy buddhista istenségekkel ékesített. Létezik falra, selyemre festett mandala, illetve mandala formájú kultikus tárgy is. Indiában minden templom alaprajza mandala alakú.
G. Tucci, olasz orientalista szerint a mandala pszicho-kozmogramm, amely az ember-mikrokozmosz és a világ-makrokozmosz egységét jelképezi.
Jung és a mandalák
Eddig a keleti mandaláról volt szó mint a távol-keleti vallások jellegzetes szimbólumáról. A mandala és a komplex lélektan is összefügg egymással. Freud és Jung az álmok értelmezését a lélek tudattalan rétegeinek megismerése szempontjából „királyi útnak” nevezte.
Jung nem csupán egy álmot elemzett, hanem mindig többet, úgynevezett álom-szériákat. Nem hitt abban, hogy az álmok értelme álomlexikon segítségével feltárható, hanem azt tapasztalta, hogy akkor sikerült önmaga és páciensei álmait megfejtenie, amikor az álom-szériák egyes darabjait egymás folytatásaként, bővítéseként értelmezte és elemezte. Minden ember az élete során sokezer álmot lát, melyekben lassan és tekervényesen individuáció, vagyis tulajdonképpeni, igazi emberré válás folyik. Álmaink legfőbb célja nemcsak a szexualitás és nemcsak a hatalomra törekvés, hanem az Igaz Én (Selbst) elérése, tudatosulása.
Lássunk néhány példát Jungtól, melyekben mandala-szerű formák találhatók:
- álom: Négyszögletes táncteremben mindenki táncol, jobbról balra forgó kört alkotva.
- álom: Az álmodó megkockáztat egy „ugrást a sötétbe”. A mélyben gyönyörű, szimmetrikusan kialakított, zárt kertet lát, kerek kúttal a közepén.
- álom: Kerek asztal körül négy szék látható. Az asztal és a székek üresek.
- álom: Az álmodó mélységbe zuhan, ahol egy medvét talál, melynek szeme váltakozva sugároz kék, sárga, piros illetve zöld fényt.
A komplex lélektan eredményei és a keleti vallások tanulmányozása alapján Jung arra a véleményre jutott, hogy a keleti és a nyugati mandala azonos törvényszerűségeken alapul, melynek lényege az egymást kizárni látszó ellentétek egysége: szellem és anyag, férfi és nő, jobb és bal, lent és fent, sötétség és világosság.
A mandala-élmény különböző szinteken jelentkezhet. Lehet a tökéletesség megközelítésének a jele, a legkomolyabb szellemi mesterek törekvésének koronája a Távol-Keleten, és lehet – nyugaton – a gyógyulás jele.
Míg a keleti beavatott pontosan tudja, mit jelent szellemi praxisában a mandala, addig az európai álmodó keveset tud mandalájáról, melyet ő maga rajzolt, bár őt is elbűvöli színe és formája. Az analízis (vagy önanalízis) javuló szakaszában az álom-tér elemei szervezettebbé, koncentráltabbá és differenciáltabbá válnak, és gyakran megjelennek bennük koncentrikus körök és négyzetek, azokra épülő termek, tornyok és templomok. Az európai ember pszichéjében is felbukkan az álom-folyamat pecsétjeként, lezárásaként a mandala, a centrum és a kereszt.
