Arisztotelész és Aquinoi Szent Tamás szerint:
“az idő mozgó szám“
A Pythagoreusok szerint:
“A szám uralkodik a világon, mert mindennek száma van és a számok Istennél vannak.”
A számok az egység aspektusai. Két alapelv uralkodik a világon, az egység illetve a sokaság. Az egységből vezethetők le a páratlan számok, melyek az idő felettihez tartoznak. A páros számok a sokaságból vezethetők le, és az időbelihez tartoznak.
Az ember szám-szimbóluma az ötös szám, illetve a pentagramm, az ötszög ami a mikrokozmosz szimbóluma.
Isten szimbóluma a dekaéder, illetve a tizes szám. amely a makrokozmoszt jelzi. A hagyomány szerint a szent tudomány alapja a számok tudománya.
Hasonlóképpen vélekedik a Biblia is (lásd Bölcsesség könyve XI. 20.): „A mérték, a szám és a súly által rendeztél el mindent.” A kommentátorok szerint:
A mérték az Atya, a szám a Fiú, a súly pedig a Szentlélek.
Számrendszerek
A mediterráneumban két nagy számrendszer létezett. Egyik a tizes, melyet indo-európai eredetűnek tartanak és a tizenkettes számrendszer, mely az előbbinél korábbi a kutatók szerint. A két számrendszeren alapuló időszámítás kombinálódott és ebből lett a mai naptár, amely Nap-évek és Hold-hónapok formájában tükrözi ezt. A kél számrendszer kompromisszumára jó példa két ünnep. Egyik a karácsony, amelyik fix. soláris ünnep, minden évben ugyanarra a napra esik. Míg a húsvét mozgó, lunáris ünnep, amely minden évben más napra esik.
Számok és a lélektan
Nézzük a pszichikus számokat, hiszen a pszichológiának, akárcsak a mitológiának, szoros köze van a számokhoz! Sőt a lélektannak számrendszernek is kell lennie. Ahogyan a külső világban, úgy a belső világban is rendre konstellálódnak a számok. Emlékeinkben, álmainkban, képzeletünkben ugyanúgy, ahogyan a népmesékben, gyakorta számok jelennek meg.
Az ember lelki fejlődésében először az EGYSÉG, mint minőség jelenik meg. A psziché mint egység minden ember személyiségének ismételhetetlen egysége. A normális ember lelki folyamataiban ez az egység állandóan megbomlik és újra keletkezik.
A második szám, ami megjelenik az ember személyiséggé válása során, a KETTŐSSÉG. Az énnek, mint egységnek át kell haladnia a kettősség, a megkettőződés állapotán ahhoz, hogy valódi, hiteles egységgé váljék. Ilyen kettősség Jung pszichológiája szerint a tudatos és a tudattalan, és az ezekre épülő két alapvető attitűd, az extra- és introverzió. A psziché is ellentétpárokból áll, ezekre épülnek a normális és kóros komplexusok, melyek nélkül a pszichének nem volna szerkezete, strukturálatlan volna.
A harmadik szám a HÁRMASSÁG is megjelenik lelki fejlődésünk során, például a fiatalkor-felnőttkor-öregség formájában, illetve a teljes emberi személyiség hármas tagoltságában, melyek szerep – személyiség, animus – anima, kis én – nagy én. A normális lelki fejlődés, vagy betegség esetén a gyógyulást elősegítő lelki terápia is arra törekszik. hogy túljuttassa a beteget szélsőséges kettősségein, melyek akadályozzák az ember – ember közti kiegyensúlyozott dialógust és az alkalmazkodást.
A negyedik szám a NÉGYESSÉG, amelyhez a személyiség optimális esetben eljut.
A négyes az Én száma jelenti a teljes egésszé válást, illetve a négy alapvető képesség realizálását valamilyen műben. Ezek a képességek az érzékelés, az érzelem, a gondolkodás és az az intuíció. Közülük a mai ember legfeljebb egy vagy két képességet fejleszt ki élete során, általában az érzékelést (cselekvés) és/vagy a gondolkodást. Ha érzelmeinket és intuíciónkat is kifejlesztenénk, akkor Jung szerint új kulturális és szellemi szint elérésére lennénk képesek.
A lelki fejlődés valójában számlálás, de nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben. A számoknak minden ember pszichéjében felszínre kell kerülniük, mert ettől függ a teljes emberré válás. Csak aki saját számaival szembesült és azokat ismeri és fogadja el „megoldott” egyéniségnek.
A számok és a családi tudattalan
Mielőtt a család, mint csoport létrejönne, minden egyén a nőtlenség, férjetlenség, illetve gyermektelenség állapotában van, egyedül kell megbirkóznia lelki problémáival, és lelki élete „monádikus”, „monologikus” jellegű, többé-kevésbé eredményesen kísérletezik az önállósággal, vagyis az egyes számmal.
Miután az udvarlás, együttélés, illetve házasság révén létrejön két egyén fokozatosan szilárduló kapcsolata, megjelenik a kettes szám, és vele együtt a kétség és a kötöttség problémája. A párkapcsolatban egymást kiegészítő személyek élnek együtt, és töltésétől függően igazi szövetséggé, avagy konfliktus képletté alakulhat. Nehézségét az adja, hogy az önállóság megőrzése mellett nevelés és ön-nevelődés révén ki kell alakulnia a páros kohéziójának is. Ennek a fejlődésfázisnak a tükrében párkapcsolatunk előtti egységünk önmagunkkal már erősen ego-centrikusnak, valamint apa-, anya-függéssel terheltnek bizonyul.
A kettősség állapotának át kell alakulnia a HÁRMASSÁG állapotává ahhoz, hogy a többé – kevésbé aránytalan kettősségből hármas egységgé váljék. Ezt a lehetőséget egy harmadik személy, a gyermek megszületése hozza magával. Általa lesz a páros kettősségéből hármasság.
Ekkor is érvényes a korábbi tétel, a család tagjainak egyenként is meg kell őrizniük bizonyos fokú önállóságot. A páros férfi és nő tagja (apa és anya) fenn kell tartsa „különleges” kapcsolatát, végül a pár gyermek elfogadó és -nevelő képességétől függően harmonikus hármas egység kialakítására kell törekedniük mindhármuk boldogsága érdekében.
Következik a NÉGYES konfiguráció. A személyiség fejlődése fokozatosan nehezülő feladat, nem könnyű egyről kettőre jutni, kettőről háromra még nehezebb s végül háromról négyre a legnehezebb. Legegyszerűbben a négyes megjelenése újabb gyermek születésével valósulhat meg, aki által a helyzet négy szereplős négyességgé válik, amelyben a született gyermekek neme, típusa és individualitása szerinti új és magasabb szintű kölcsönhatások alakulhatnak ki.
Megjelenhet a négyességben a két kettősség, szülő-szülő, gyerek-szülő stb. relációban, lehetővé válik a külön-külön, a kettesével, a hármasával és négyesével történő harc és együttműködés, és megnyilvánulhatnak az archetípusok és az Én mindebben, a kreatív összhang színvonalától függően.
A fejlődés sosem zökkenőmentes, az alábbi problémák bárkivel, bármely fejlődési fázisban előfordulhatnak, negatív esetben állandósulnak.
1. probléma: Megrekedés a monádikus, illetve az azt megelőző, egység előtti állapotban.
Ide olyan személyiségek tartoznak, akik nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak leválni szüleikről és önálló emberként meghatározódni. A másik végletet azok alkotják, akik makacsul ragaszkodnak nehezen elért „önállóságukhoz”, illetve vélt szabadságukhoz: egyedül élnek és lassan vénkisasszonnyá, agglegénnyé válnak, miközben növekvő csúnyaság-, rosszaság – érzéssel, problémákkal küszködnek. Mindezek mögött gyakorta súlyos párválasztási kudarcok állnak.
2. probléma: Megrekedés a kettősség körében
E problematika jellegzetes képviselői a kényszerűségből vagy tudatosan gyermekhiányos párkapcsolatok. Ebben a helyzetben, ha nem keresnek rá megoldást (pl. örökbefogadás) a felek narcisztikus éretlenségben rögzülnek, ahelyett, hogy a gyermeküket szeretgetnék és dédelgetnék, egymást szeretgetik és dédelgetik, önmagukat teszik gyermekké. Ez zsákutca, melyből van kiút karitatív feladatok vállalásával, de narcisztikus párok nehezen vállalnak áldozatot.
3. probléma: Megrekedés a hármasság körében
A három pólusú családi erőtér dinamikája általában túl heves és kiegyensúlyozatlan. A lélektani tapasztalat azt mutatja, hogy a négyes felállás jobban kiegyensúlyozható, szimmetrikusabb. és kedvez a belső erőpárok, konstruktív vagy destruktív kettősségek kialakításának.
Az ezek után következő számok, az 5, 6, 7 hasonlítanak a korábbiakra, azzal a különbséggel, hogy előtérbe kerül az egységgel szemben a sokaság elve és ezzel párhuzamosan az archetipikus jellegzetességek, vagyis kibontakozik a család, nagycsalád, illetve törzs jellege.
Mindezek a szabályszerűségek vonatkoznak olyan különleges életfeladatot vállaló egyénekre is, mint a papok, apácák, szerzetesek, akik magasabb szellemi cél érdekében nem családi körben realizálják képességeiket. Az ő esetükben nem külső értelemben, hanem bent, belső értelemben jelennek meg a tárgyalt számok. Nekik az ima és a meditáció segítségével kell végighaladniuk a személyiség fejlődésének számokkal is jellemezhető fázisain,
hiszen a szakrális hagyomány szerint a számok Istennél vannak, s ezért kikerülhetetlenek.
