Az Öreg Bölcs ősképe
Jelen vizsgálatunk tárgya az Öreg Bölcs ősképe – archetipusa, ami Selbst (Nagy Én) aspektus, egy olyan fundamentális szimbólum, mely minden nép hagyományában jelen van.
Általában a szimbólumok a modern mélylélektanok szerint individuális és kollektív lelki tartalmakat sűrítenek illetve integrálnak. Nos, mit sűrít, mit integrál az öreg Bölcs szimbóluma?
Lélektani és folklór kutatások szerint egyfelől a beavatás, másfelől a gyógyítás folyamata kapcsolódik össze illetve személyesül meg ebben a nagy fontosságú ősképben.
Minden terapeuta – akár tudatosítja magában ezt akár nem – a nagybetűvel írt GYÓGYÍTÓ ősképét reprezentálja, inkarnálja – hol jobban, hol rosszabbul – páciensei számára.
Minél súlyosabb állapotban van egy beteg, annál inkább regrediál (visszafejlődik), annál archaikusabb, ősibb lelki tartalmak törnek fel benne, melyeken keresztül orvosait nemcsak profán segítőnek látja, hanem szakrális szabadítónak is, akinek segítségével, ő aki a padlón hever, talpra állhat újra, egyszóval győző lehet.
Vajon tévesen látja helyzetét a beteg? Hiszen nyilvánvalóan projiciál (vetít) – s tudjuk azt, hogy orvosa ugyanolyan földi ember mint ő maga.
Nos ez a lelki védő reakció mégsem nevezhető merő illúziónak, tévedésnek, hiszen általa olyasmibe lát bele a beteg, amibe korábban nem látott bele és ez pozitívum.
Orvosa közvetítésével olyan lelki dimenzióit láthatja meg, élheti meg saját tudattalan mélyrétegeinek, melynek hatására kimozdulhat a holtpontról, átstrukturálódhat és meggyógyulhat.
Ezért fontos minden beteg számára hogy orvosa ne csupán elégségesen jó terápiás személyiség legyen hanem olyan valaki, aki képes fölébreszteni benne az Öreg Bölcs lappangó ősképét.
Ezen a szimbolikus ponton az orvos és a beteg személyiségén keresztül kerül koincidenciába egymással a gyógyítás és a beavatás. És ezen a ponton kerül közel egymáshoz a jungi komplex lélektan és a hagyományos ind felfogás, mely szerint minden betegségnek végső fokon nem tudatos oka van: az avidya – a nemtudás – amit nem elég csupán szomatikusan kúrálni, mert a testi tünet csak okozat.
A Belső Vezető fontossága
Hogy ez mennyire így van, arra jó példa a rákbetegség. Mindannyian egyetértünk abban, hogy egy rák-beteg mind szomatikus mind pszichikus értelemben nehéz helyzetben van, mondhatni a padlón hever.
Előbb azt állítottam, hogy minél súlyosabb állapotban van a beteg, annál archaikusabb tartalmak ostromolják – s annál nagyobb szüksége van a Segítő – Gyógyító ősképére.
O.C. Simonton a Fort Worth-i rákkutató központ igazgatója és felesége S.M. Simonton pszichoterapeuta a „Getting well again” című könyvükben azt állítják hogy a rákbetegeknek nagy szükségük van arra, hogy megtalálják a belső vezetőjüket.
Könyvükben ezt írják:
C.G. Jung azt feltételezte, hogy az egyén pszichéjének centruma, amit Selbst-nek nevezett, kompenzációs feladatot is ellát. S hogy a tudattalan a tudatos énnel olyan eszközökön keresztül kommunikál, mint az érzések, álmok, intuíciók. Sajnos kultúránk hajlamos alábecsülni ezeket az üzeneteket.
Több kutató feltételezte, hogy a rákos betegek elszakadtak tudattalan folyamataik forrásaitól. Másfelől sok beteg számolt be arról, hogy különleges megvilágosodásban volt része, különös érzések, álmok, képek árasztották el, melyek értékes útmutatásokkal szolgáltak egészségük visszaszerzéséért folytatott erőfeszítéseikben.
A szerzők így folytatják: a Belső Vezető technikát azért tanítjuk betegeinknek hogy a gyógyulás és az erő ezen gazdag belső tartalmaihoz elérhessünk. Ha valaki maga elé idézi (imaginálja) Belső Vezetőjét ezzel a tudattalanhoz jut el, amely személyisége olyan aspektusainak szimbolikus megjelenítése, melyek átlagos tudatállapotban nem érhetők el.
Két álom demonstrációja
Most bemutatnék egy imagiációt és egy álmot. Az első álmodónak nincs Belső Vezetője, a másodiknak viszont van.
Imagináció
Az imagináló 42 éves nőbeteg, nemrég operálták mellrákkal. Műtéte előtt fél évvel a halála előtt az alábbi imaginációt látta: „Alámerülök a tenger mélyére. Egy koporsót találok ott, felemelem a tetejét: nincs benne senki. Ekkor egy óriási kígyó kúszik elő, rátelepszik a koporsóra, majd körültekeri a testével, nem tudok belőle kijönni.” A beteg megijedt és abbahagyta az imaginációt.
Álom
Az álmodó 50 éves egészséges férfi.
„Álmomban látom magam előtt az apámat. Milyen kis emberke, mintha összezsugorodott volna azóta, mióta nem láttam. Sokkal kisebb és soványabb lett, mint amilyen az életében volt. Vékony a karja, vékony a lába, de jellegzetes kéz és fej mozdulatairól ráismerek: semmi kétség, ő az. Már-már botszerűek a végtagjai, mint egykor Gandhinak. Később az álmomban lassan zsugorodni látom apámat, akkora már csak, mint egy arasznyi papírlapra írt ideogramm. Az ideogrammban egy ősi kínai jelet ismerek fel, mellyel régóta foglalkozom. Igen, ez is ő. Döbbenten nézem – milyen különös – eddig nem is tudtam arról, hogy ő ilyen, hogy ki az apám. Csodálkozva ébredek.”
Az Öreg Bölcs kínai írásjele
Most az Öreg Bölcs kínai írásjelét szeretném bemutatni és analizálni, amivé, akivé az álmodó apja változott, transzformálódott.
Elöljáróban megjegyzem: az álmodó nem tud kínaiul, de 6 éve ismeri azt az írásjelet, melyről álmodott, rendszeresen meditál róla és többször is lefestette önmaga számára különböző színekben.
Ez a kép, mely tehát azonos az álomképpel a híres Lung –Men-i barlangtemplomok egyikének a falába van vésve Kínában. Yüan Shen nem datált kompozíciója, festette Tung Ase-san, kőbe véste Lin-Kao-Kuei. A Tang korból való kb. 1400-1500 éves.
Az ábra egy Kína szerte jól ismert népszerű alakot ábrázol – a három szerencse isten egyikét, Shou Xing-et, a hosszú élet és az ettől elválaszthatatlan bölcsesség istenét, akit gyakran fehér szamaron lovagolva ábrázolnak, öregemberként, kezében őszibarackkal, illetve barackfa ággal, melynek végén tökhéj korsó lóg, benne kéziratos tekercs: szutra – bölcsesség.
Mivel a kép rébusz jellegű jel-kombináció, ezért nem lehet úgy leírni, hogy ne értelmezzük is egyidejűleg.
4×4-es téglahálón helyezkedik el a betű alakzat. 4 tégla szélességű, 4 tégla magasságú. A kép középtengelye a test gerincvonalán halad végé. Ez a nagyfejű álló alak mintha gondolkodva támasztaná a fejét bal kezével. E közben homlokán 4 ránc képződik, melyek hullámszerűek. Kistermetű, de széles ember, koponya alkata boltozatos hátrafelé nyújtott, s ez archaikus jelleget kölcsönöz neki, fejbúbja kiemelkedik. A kép különös kettősséget mutat: a fej reális – ember szabású – meglepően emberi, a test viszont írásjel szabású kalligramm. Időtlen test – időbeli fej. Teste – köpenye botja 7 jelből tevődik össze, melyből 3 középen, 2-2 jobb és bal oldalon helyezkedik el.
Ezt a kalligrafikus piktúrát Legeza László orientalista TAO idézete segítségével lehet értelmezni: „Az eget és földet átható TAO kvalitásai forma nélküliek”. Ám, tehetjük hozzá, az Öreg Bölcs mégiscsak képes reprezentálni ezeket a kvalitásokat, aki, mint az ábra is mutatja, éppen a testetlen Ég és a testies Föld egységét fejezi ki az Emberben. Ég – Ember – Föld: a kínai tradíció nagy triásza.
Konklúziók
Amint látható, az ősképek annyira sokrétűek és sokatmondóak, hogy mindebből itt és most csak néhány következtetést lehet megfogalmazni végezetül:
A beteg azért beteg, mert nem képes transzformálódni, megrekedt a holtponton. Gondoljunk a kígyós koporsóra, mely a betegség és a halál kifejezője, paradigmája. A beteg elvesztette kapcsolatát az élet eredetével, a tengerrel, a víz elemmel. Hiába öleli körül a tenger, az élet bölcsője, ő bezárult a koporsóba. Ahhoz hogy kijöhessen belőle, az összetekeredett kígyónak ki kell egyenesednie, de nem egyenesedett ki.
Ki segíthet a betegnek és hogyan?
- Segíthet egy valóságos orvos, ha és amennyiben képes a Belső Instruktort a beteg számára megjeleníteni, reprezentálni. Utalnék itt a bölcs pálcája és a kígyó közti analógiára, az összetekeredett kígyó ugyanis kiegyenesedhetett volna.
- Segíthet az álomban jelentkező apa-képmás, amely bizonyos lélektani munkával Öreg Bölccsé transzformálható, sőt valószínűleg transzformálandó.
- Végül segíthetnek olyan évezredes tradícionális, transzformatív képek, melyek óriási közösségek libidóját voltak képesek magukba sűríteni – ilyen például Shou Xingh kalligramja is – amelyek képesség erősítő szimbólumként szolgálhatnak olyan gyógyulni akaró betegek számára is, akik közel vannak ahhoz, hogy felismerjék a gyógyulás és a beavatás egységét.
