A férfi nemzőerő szimbóluma a LINGAM (fallosz, férfi nemi szerv), illetve női megfelelője, a JÓNI (vulva, női nemi szerv) szobor formájában India minden templomában megtalálható szakrális tárgy. Mindkettőt vallásos tisztelet övezi. Szimbólumaikat felvirágozzák, vajjal kenegetik. Mindezt “hátsó gondolatok” nélkül. A Lingam-tisztelethez Indiában nem tapad obszcenitás.
SÍVA TEREMTŐ EREJE
India kultúrája sokmindenben a “fordítottja” a miénknek. Ezért néhány dolog furcsának tűnhet nekünk, az európaiaknak. Indiai szemszögből nézve a nyugati ember értékrendje a fordított, olykor kifordult az indiai értékrendhez képest. Míg nálunk a szexuális aktus nevének, az emberi nemi szervek neveinek kiejtése ma is káromkodásnak, obszcén kifejezésnek minősül, addig Indiában mindezek nemcsak a szerelmi vágy, hanem az üdvösség vágy – istenkeresés titokzatos tárgyai is évezredek óta. Mi az oka, hogy náluk ennyire szent az, ami nálunk teljesen profán?
A teremtés-folyamat is három arcú, háromfázisú:
- első arca Brahmá, a létesítő-teremtő
- a második arca Visnu, a fenntartó-teremtő
- harmadik arca Síva, a pusztító-újjáteremtő
Mindhármat tiszteletben tartják mindenütt, az egyes vallási irányzatok között pedig csak annyi a különbség, hogy más-más sorrendben tisztelik őket. Ez a vallás gyakorlásában jelentős különbségeket eredményez. Brahmá a hagyomány egészében van jelen, neki nincs külön vallási irányzata. A hinduizmus egyik élő és viruló nagy ága Visnut, a fenntartó-teremtőt állítja középpontba. Hívei a Vaisnavák. A hinduizmus másik nagy ága a pusztító-újjáteremtő Sívát tiszteli mindenek felett. Ahogyan a Síva-purána mondja:
“Minden Síva – Síva minden”
Ők úgy gondolják, hogy nem Visnu, hanem Síva ama szimbolikus fatörzs vagy fallosz, amelyből Visnu és Brahmá is kinőnek kétoldalt, jobbról és balról. Ezért ő Paramésvara, a legnagyobb isten. Évszázadok alatt nem volt eldönthető ama nagy kérdés, hogy melyik “arc” és melyik “funkció” a legfontosabb a teremtőt és a teremtést illetően. Az, hogy valami létrejöjjön, vagy hogy folyamatosan létezzen, vagy hogy idővel elpusztuljon és újjáteremtődjön? Ha Síva és vele szoros összefüggésben a Lingam helyét és szerepét keressük az indiai gondolkodásban, kiderül, hogy ő egyedül és kizárólag Brahmával és Visnuval együtt értelmezhető, külön nem.
SÍVA ÉS A TRIMURTI
India népe vallásos, istenkereső, ezért minden okfejtés kiindulópontja szakrális jellegű, a teremtővel és a teremtéssel kezdődik. A szakrális kiindulópont hármas, mert a hinduizmus három nagy istenalakot ismer, amelyek nem szakíthatók el egymástól, éppen ezért tekintik őket háromságnak (Trimurti), a központi istenség (Isvara) arcainak.
SÍVA ÉS A LINGAM
Síva és a Lingam elválaszthatatlanok egymástól. Az indiai hagyomány szerint Síva az isteni háromság egyik alakja, a Lingam Ura, és nem fordítva. Tehát nem fallosz-tiszteletről van szó, hanem istentiszteletről!
MILYEN NEVEKET VISEL EZ A TEREMTŐ-ERŐ?
Erre vonatkozólag ezer, száz, illetve sűrítve 12 hagyományos válasz létezik:
- Visvanátha: mindenek ura.
- Mahésa: Nagy Úr.
- Bhutésvara: az Őselemek Ura.
- Gangádhara: a Gangá folyó tartója.
- Girisa: a Hegyek Ura.
- Nilakantha: Kék nyakú (aki a mérget megemésztette, de belekékült).
- Csandrasekhara: aki a Holdat a hajában viseli.
- Hara: aki mindent elvesz.
- Sankara: a Jótevő.
- Panycsana: az Ötarcú.
- Trilocsana: Háromszemű.
- Síva: szerencsés, boldogságot hozó. Megtestesíti az Univerzum teremtő és pusztító erejét, Mahésvara formájában a világrend alapja.A világkorszakok végén ő pusztítja el és teremti újjá a világot. Mahájógi formájában a jógik és aszkéták ura.
A Lingam Síva egész jellegű teremtő része, az indiai mitológiában az ég tartóoszlopaként, kozmikus oszlopként, illetve tűz (láng) -oszlopként írják le. Mivel minden őskép (archetípus) számtalanszor tartalmazza önmagát, a centrális Síva-Lingamból, mint archetipikus szimbólumból számtalan további Lingam sugárzik ki.
A sívaista hagyomány a Lingam-kisugárzásokból emel ki hét vagy nyolc Fény-Lingamot a négy fő- és négy mellék-világtájnak, azaz a teremtés nyolc irányának megfelelően, e Dzsjótir-Lingamok földi képmásai India legnagyobb templomaiban találhatók.
Az indiai szubkontinenst két óriási Lingam közé helyezi a Sívaista hagyomány: a jéghideg és a perzselő Lingam közé. Északon az Amarnath barlangban (Dzsammu-Kasmir) található a jég-Lingam, Dél-Indiában az Arunácsala templomban (Tamilnádu) a tűz-Lingam. Mindkettő a legfontosabb zarándokhelyek közé tartozik.
A Lingam a “pars pro toto” (rész az egész helyett) ősi alapelv szerint tehát az egész istenséget jelenti, és az indiai vallásos gondolkodás nem az embert látja, nem az emberre gondol, hanem mindenek előtt az isteni teremtőerőt látja a Lingamban.
LINGAM ÉS JÓNI
A hagyományos ábrázolás szerint Sívának öt arca, három szeme és négy karja van, és mivel “férfi elvű”, van “női párja” is. A hagyomány a női párokat Saktiknak tekinti, akik szintén számtalanszor-összetettek és az adott istenség teremtő erejét jelképezik. Míg a férfielvű istenség mozdulatlan statikus jellegű entitás, addig teremtőerejének női megnyilvánulása, a Sakti, mozgó-dinamikus.
Síva Saktija három arcú:
- első Párvati, a büszke,
- második Szati, az odaadó, önfeláldozó,
- harmadik Káli, az üvöltő. Síva legnagyobb Paramasaktija, aki mindhármat egyesíti magában, sajátos szimbólummal rendelkezik és ez a Jóni.
A Jóni a Lingam párja, komplementere, amely az istennőt jelentő teremtő erő. Síva az Ég, Sakti a Föld. Kettejük egysége az Ég (Lingam) és a Föld (Jóni) nászát jelképezi. E nászt az indiai templomokban a legegyszerűbb formában: a vízszintesen elhelyezkedő női nemi szervből, Jóniból függőlegesen kiemelkedő oszlop képében (Lingam) ábrázolnak. A Jóni szó elsődleges jelentése: forrás, amely a legtágabb értelemben vett “örök” nőiséget jelképezi.
SÍVA NATARÁDZSA
SÍVA ÉS SAKTI TEREMTŐ EGYSÉGE.
A sívaista hagyomány szerint a teremtés, a kreáció alapja a “perpetuális cohabitatio”, amely Síva és Sakti örök egyesülésével azonos értelmű. E szemlélet szerint a világmindenség a Nagy Isten és a Nagy Istennő uniójából és végső boldogságából fakad. E kozmikus egységet szimbolizálják a yantrák, azok a meditációs diagrammok, amelyek öt felfelé mutató koncentrikus háromszögből (férfi elv) és négy lefelé mutató koncentrikus háromszögből (női elv) tevődnek össze (lásd a mellékelt ábrát). Az egymásba hatoló háromszögek (Trikonák) Ég és Föld nászát szimbolizálják, a “Mysterium coniunctionis”, a Nagy Együttállás titkára utalnak.
Síva dinamikus istenség, Rudra viharisten és Agni-tűzisten utóda, s ezért a Kozmikus Erő istene.
India bölcsei szerint az anyag nem más, mint erő: vibráció. Ez a vibráció, amely a teremtő, életre keltő rezdülés (európai nevén: primo motore, vagyis az első mozgató), nem más, mint Síva. Mégpedig a táncoló Síva: Síva Natarádzsá a táncolva pusztító – újjáteremtő univerzális erő, akinek szoros köze van a pozitív és negatív fordulatokhoz, például kataklizmákhoz, de az újjáteremtések, megújulások korszakaihoz is. Síva többféleképpen is képes és hajlamos teremtő – örvénylő táncát járni, számtalan ritmusban (tála), illetve számtalan teremtő dallamot (rága) követve, miközben sugárzó fénykoszorú veszi körül. A Kozmikus Táncos nincs egyedül, gyakran táncol párjával, Saktival is. A közös Teremtés – Táncból született, születik a Világmindenség.
Síva és Sakti “ezer” alakban jelenik és jeleníthető meg: óriási fekete kő-Lingam és Jóni formájában szoborként éppúgy ábrázolható, mint meditációs diagrammként, yantra képében, továbbá zeneműként is felhangozhat és ember által is eltáncolható, felépíthető isten városaként: templomvárosként is. Ez utóbbira talán a két legjobb példa Sri Aurobindo erőközpont (csakra) alakú városa, Auroville a jelenből, és a híres Csidambaram-templom (Tamilnádu) a múltból, ahol a szakrális teremtő – tánc száznyolc alapvető mozdulatát örökítették meg, faragták hatalmas oszlopokba.
MI A TANULSÁG SZÁMUNKRA MINDEBBŐL?
Ne mindig higgyünk a szemünknek a szerelemmel, szexualitással kapcsolatban, ne akarjunk mindent azonnal tudni és minősíteni. Testünk, melyet alig ismerünk, mérhetetlenül több önmagánál. Nemcsak földi, hanem égi értelme, rendeltetése is van, lehet. A bennünk lakozó szerelem és gyűlölet pedig olyan kozmikus erő-pár, amelyre ha nem vigyázunk, könnyen elpusztíthat bennünket.
