Istenek és istennők – férfiak és nők Indiában

Istenek és istennők, férfiak és nők Indiában

India egy lélekbúvár szemével 5. rész

Nézzük most, milyen lehetőséget látnak arra Indiában, hogy az érzékiséget képviselő testi szerelemben megjelenhessen illetve tudatosulhasson az érzékfeletti szellem is. A nagy lehetőség ott kezdődik, hogy az indiai panteonban nemcsak férfi istenek találhatók hanem női istenségek is. Általában minden férfi istenségnek van vele egylényegű istennő-párja, felesége.

Ezek a teremtő lényegiségek találhatók meg minden okos, szép illetve erős nőben és férfiban. Minden földi pár egy égi istenpárra hasonlít és kapcsolatukban teljes kölcsönös odaadás esetén megnyilvánulhat a tökéletesség, az isteni szellem.
Ha mindezek mellett figyelembe vesszük még azt is, hogy hagyományos indiai felfogás szerint a női isten alakok pedig aktív, dinamikus jellegzetességeket mutatnak és hogy az ő tevékenységük a teremtésben nem kisebb párjukénál akkor rábukkantunk arra a szellemi ősmintára, arra a szellemi családra, amely előképként, ősmintaként minden indiai család számára valamilyen szinten adott.

Az istenek világában és a szerelemben tehát egyenjogúság van Indiában. A társadalmi életben illetve a személyközi kapcsolatokban viszont nagyrészt a férfi nem dominál.

A horoszkóp és a házasság

Van még egy felsőbb segítség az apák számára vejük és menyük kiválasztásához és ez a horoszkóp.
Szokásban volt és jelenleg is megszokott dolog Indiában, hogy házasságkötés előtt mintegy az égi szándékokat figyelembe veendő felállítja a gyermekek horoszkópját egy asztrológiában jártas pap és a mutatkozó előjelek szerint nyilvánítja megfelelőnek vagy meg nem felelőnek a kérdéses jelölteket, illetve a házasság tervezett időpontját. A későbbiekben aztán már az válik döntővé, hogy mikor hány és milyen nemű gyermek születik, mert a házasság legfőbb célja a gyermek. Az indiai nők saját bevallásuk szerint nem boldogtalanok, megtanulják szeretni férjüket és a férjük őket. Ebben a nagy vállalkozásban támogatja őket a hagyomány mindkét ága, egyrészt a testi szerelem hagyománya másrészt a vallás.

Az indiai családokban minden fontos kérdést a férfi dönt el és a nők ezt hagyják. Neveltetésük és nőiességük készteti őket erre, de saját bevallásuk szerint sajátosan női hatóképességük révén bár közvetetten de mégis biztosan befolyást gyakorolnak minden döntésre.

Az indiai család boldogsága végső fokon ugyanattól függ, mint amitől az európai család boldogsága. Bár a hozzá vezető út lépései eltérőek. Attól függ ez a boldogság, hogy a családi életben, amely a szellemieknek és testieknek a lelki szférában való találkozásából áll, mennyire sikerül harmóniát, egészséget és szellemi felemelkedést elérni. A fentiekben vázolt óriási feladat mellett eltörpül, bármily fontosnak tűnjék is, hogy a férfiak és a nők otthon külön esznek, hogy az utcán járva férj és feleség nem egymás mellett mennek, hanem a férfi elől megy, hogy a lányok nem mehetnek el kísérő nélkül hazulról, nem járhatnak szórakozni kézenfogva a fiújukkal és azt sem dönthetik el, hogy kivel házasodjanak össze. Legfeljebb csak azt dönthetik el miként egyik kedves lányos “atya” ismerősünk mesélte, hogy kit választanak azok közül a férfiak közül, akiket ők számukra kiválasztottak.

Minden fiú és minden lány Indiában előbb utóbb észreveszi nemcsak a saját nemét, azt hogy nemző vagy foganóképessé vált, hanem felfedezi a maga számára azt a férfi istenséget ill. azt a női istenséget is aki hozzá közel áll, akihez hasonlít, aki védi őt, aki okos mint Szaraszvati és Brahmá vagy szép és jó mint Laksmi és Visnu vagy pedig energikus és erős akár Káli és Siva. Felfedezi bennük a saját családját és azonosítja magát velük. Ezáltal útjára talál és ha ezt követi nem tévedhet el sem a családi élet, sem általában az élet, sem a halál labirintusában.

Indiában tudnak valamit amit mi már illetve még nem tudunk. Tanulhatunk tőlük. Gondoljunk arra a minden metafizikai alapot nélkülöző vagyis elvtelen szabadságra amelyből “kiindulva” az emberek Európában keresik és nem találják a párjukat. Gondoljunk azokra a szélsőségekre amelyekbe szinte törvényszerűen bele kell esnie annak aki vagy csak a saját teste vagy csak a szelleme parancsait követi, elszakítva egymástól az összetartozó elveket. Nem vitás hogy Indiában formai-hatalmi szempontból tekintve a nő függő helyzetben van amelyet némi rosszindulattal elnyomásnak is nevezhetünk, hiszen a kislány apjától függ, a feleség férjétől és ha később férje netán meghal, akkor a legidősebb fiától. Bár mindez tragikus ellentmondásnak látszik, amin ők is változtatni szeretnének és előbb utóbb változtatnak is. De ellentmondások mindig és mindenütt voltak és lesznek, nem küszöbölhetők ki, hiszen az emberi psziché ellentétpárokból tevődik össze. Ahol psziché ott ellentmondás is.

Végezetül azt mondhatjuk hogy talán az indiai civilizáció az egyetlen amelyben világosan megjelenik az a szerelemben, házasságban, családban is megnyilvánuló egyetemes alaptörvény:

A világteremtő szellem statikus, elvont, férfias lényege és a természetben mint matériában működő testi energia oldala egységet alkotnak, végső fokon teljesen egyek.